„Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.” ¹ – épp itt tartottam az olvasásban, amikor csapódott az ajtó, a táska, a télikabát, zsebben koppant nagyot a kulcscsomó (ezek szerint egy hét után sikerült megtalálnia!), repült a csizma és méteres léptekkel beesett az előszobába.
- Szasztok! Megjöttem.
- Ha nem mondod is, észrevettem volna. Mi volt a suliban?
- Hát… semmi.
- Tényleg? – kérdezem (s közben nem próbálok Zacher Gábor sokszor hallott mondatára gondolni: Tessék tudomásul venni, a magyar iskolák 98%-ában nem történik semmi!”)
- Jaja.
- Írtatok valamiből dogát?
- Neem. Még nem. Még nem kezdődött el a második félév.
- Miért, már befejeződött az első?!
- Persze. Nem mondtam?
- Nem szoktad.
- Hát most mondom.
- És a bizi?
- Kikaptuk.
- Ezt se mondtad!
- Most mondom. Különben meg ma kaptuk ki pont.
- Megnézhetem?
- Hát…ha kíváncsi vagy rá…
- Ne legyek?
- Azt nem mondtam. Csak…
- Csak?
- Na figyu, megmutatom, nézd meg! Aztán meg majd megmagyarázom, ok?
- Oké…..hm…kezdheted!
Hát az a biosz meg, én igazán nem is tudom, hogy hogyan, mert az a baj, hogy annak a nőnek nem is egy, hanem két tüdeje van s mind a kettővel egyszerre fújja, és fújja az anyagot, úgy, hogy már ínhüvelygyulladást kaptam, annyit jegyzeteltem. És én igazán, de igazán, csak nem értem a szavakat, mert a fele latin, a másik fele meg biosz, s én utoljára akkor éreztem így magam, amikor meghallgattam apa habilitációs előadását! De én már mindent megtettem, hogy jobb legyek. A latin szótárt is beraktam a párnám alá, a Luca mondta, hogy így is működik, a bátyjától tanulta.
Irodalomból tényleg meg lett volna az ötös, és a Szózatot is felmondtam kétszer is, pedig teli van egy csomó érthetetlen szóval. De most komolyan, ezt senki nem nézte át annak idején, hogy miket irkált bele a Vörösmarty? És most szegény diákok meg szenvedhetnek vele! De az úgy volt, hogy ha nem lett volna az a hármas, amit tulajdonképpen nem is én írtam, hanem a Vanda, mert róla néztem, hát tehetek én róla, hogy ő nem tanult! Esetleg megbeszélhetnéd a Vanda anyukájával, hogy tanuljon jobban a magyarra! Szóval, ha nem lett volna az a hármas, akkor most megvan az ötös. De majd év végén, ígérem!
Szal a kémia az, az nagyon nehéz. Én ezt nem értem! Mert, hogy gáz és légnemű, meg szilárd, meg stb, ez még oké, de hogy valójában ez engem annyira, de annyira nem érdekel! Nem lehetne, hogy valahogy ne tanuljak kémiát? Biztos tudsz valami olyat, hogy diszkémia, olyan, mint a disklexika, meg diszmatek, nem? Végül is te vagy az agykurkász és ezeket a diszeket ők ismerik és ők adják a felmentést is, nem!?
De most igazán, anya, nem kell úgy a szívedre venni, ez csak a félévi bizi, és hol van még az év vége! Mert az, majd meglátod, olyan jó lesz, hogy az egyetemről fognak itt csengetni nálunk, hogy mennyek oda tanítani, mert senki sem olyan okos, mint én, és csakis az én isteni zsenimmel lehet gatyába rázni ezt az egyetemet, ami már ki tudja hova süllyedt itt le az évek alatt.
Akkor én most megyek a szobámba és persze tanulok is majd mindjárt, csak épp előtte még megnézek valamit a you tube-on! De aztán tényleg, tényleg! Tudni fogod, hogy tanulok, ígérem, mert majd küldök egy sms-t, ha elkezdtem, okii?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése